Csendes tó

Idegen szilánkok

_______________________* _______________________

Csend

Belemorajlok a nem létező hangba:

a Csendbe.

s ő csendben életre kelti bennem

önmagát,

hogy fényként áradjon ki

szívemet kiöntve,

a Csendben magába fogadva,

mit távolról zúg a világ.

Már a szavak kuszasága is

szétáradt a Csendben,

nincs már létező,

mely hangként táncol tovább,

a korlátokat széttörte lelkem,

s a Szerelem is

Csenddé festette magát.

Budapest, 2005. 01. 27.

DIó

_______________________* _______________________

Csendhalál

Hajnalban hal meg a csend,

ha hozzáérek,

kóbor angyal lesi fáradt lelkem,

csillagszikra szétolvadva

nyugszik az égboltra,

földi bölcsőmben ringok

időm letelten.

Szertefoszlik a csend,

mint hamvadó árnyak,

fagyott szárnyak

tétován cikáznak tova,

a nap sugara rikítón harsan,

s hangtalan- szelíden

magam is eltűnök valahova.

Budapest, 2005. 02. 03.

DIó

_______________________* _______________________

Sziszi naplója a múltból Nr. 01

- Mindjárt negyed négy. Indulni kell... ne aludj tovább.
- Nagyapád segít felszállni a lovaskocsira....
Fogalmam sincs hol vagyok. Hány óra. Sötét van, és hideg. Aztán elindulnak a lovak... ritmikus klappoggás, ló szag... ott ülök egy pálinkaszagú ember mögött, valami deszkán. Sietni kell, mert elfoglalják az asztalokat, a jó helyeket, ott a piacon, az út lehajlásnál, a nagy vadgesztenyesor alatt. Árnyas volt az a hely tízig, vagy tizenegyig. Az olyan soká lesz még. Négyre elfoglaljuk a helyünket az asztaloknál... ötig nem sok történik. Pár csellengő, vagy sietős vasutas. Nehezen telik az idő, annál gyorsabban a sorok. Ötre erős piaci zsivaj lesz úrrá mindenütt. Egymást túl licitáló baromfiárusok, tolató Csepel teherautó, szekerek forognak, dinnyések szalmára kalákába dobálják az árút, kézikocsis nénik, bácsik, urak, és fiatalemberek. Valaki légyfogót árul, asztalra tett paprika halom tetjén üvöltözik Sanyi az olcsó bogyiszlóiról zeng ódákat.
- Szabad kérem gyerekkel vagyok... hahaha - és egy halom csirke-ketrecet tol maga előtt Csorba (szellemi sérült) Jani.
Elindul a hurkás, a Lacipecsenyés sercegés, megtelik a sor a két távoli lángosos előtt.
- Ha ezt eladjuk, lesz hurkád... ha ezt is dinnye is lesz... kukorica meg van "otthol"... ez a Te asztalod, így néz ki 75 fillér. Egy ilyen üllős bácsi, két ilyen egyeneses, meg egy fejes pénz. Vagy három ilyen jelű 20-as, de ahhoz egy ilyen egyenes van, meg fejes péz... Jegyeztem és raktároztam az agyamban. nagy adag petrezselyem eladása után lehet csak hurkám... Eleinte ment is a petrezselyem, meg a kapor, aztán félidőben hányszor megállt a menet.
- nem lesz meg a hurkám. már látom én, hogy nem lesz meg... Mindjárt vége az egésznek és itt ülök vékony ingben... néha kérdezősködtek, hogy mennyi, én mutattam a táblára... próbált egyik másik alkudozni. Nem engedtem... mondtam hurkámra lesz. Aztán, hogy állt minden, elkezdtem óbégatni, friss a petrezselyem, itt a kapor asszonyok, és lányok...és ment és vitték... még a virágokat is átpasszolta öreganyám. Négy öt csokor dáliás, meg rézvirágos... kis répa, fehérrépa, karalábé... ezek mentek akkoriban. És megkaptam a hurkám, kis krumpli, meg egy uborka... Ha jól ment minden volt dinnyém is, ha nem hát nem.
Ha nem volt dinnye, szomorúan ballagtunk haza... valahogy hiábavalónak tűnt a nap. Ültem csak a szekéren... ha volt, akkor valamiféle elégtétel-érzés vett erőt rajtam, a jól megdolgozott jutalom elégtétele. Ma is úgy eszem a dinnyét, ezzel a jutalomféle érzéssel. Már rég elfeldtem a piacozást, gyerek kort, (voltam vagy öt éves) Kaposvárt, a Donnert, a vasút füstjét... ez a megilletődöttség megmaradt bennem, ahányszor dinnyét eszem. Egy egész dinnyét vehettem magamnak. Egy Egészet (!!!). Mind az enyém.... most is bőgni tudnék ezen. Sok év telt el azóta, hurkát azóta sem ettem, főleg nem nyaranta. Nem megy le a torkomon, pedig ízes kóstolókat kaptam néha. Sok mindent csináltam meg. "Hurkám" volt is utána fizetségért, megélehtés színtű valami, na de egy egész dinnye, azért az mégis csak más... az egy igazi jutalom. Hát dinnyém ritkán volt. Hallok nagy fizetésekről, meg nagy jutalmakról... de nekem a hurkára kell hajtanom, a minden napok megélhetéséért, s ha jól végzek mindent akkor talán van is. Néha van dinnye... is.. ez a dinnyeérzés megmaradt a múltból valahogy.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat