Csendes tó

Kaptam egy jó tippet. Ehhez ideírom az elôzményeket:   

"... Viszont így olvasgatva érthetôvé válik, hogy miért szenvedem meg annyira mások rosszkedvét, haragját, fájdalmát stb. Hogy ha gondol valamire, ami negatív, és annak is érzi, akkor miért leszek én feszült. És talán az is világos így, hogy miért kérdezgetem tôled, hogy mi baj(od) van? Hogy hogyan érzed magad? Mert érzem a gondolataid érzelmi töltését. És persze nem tudom értelmezni. És így nem tudok vele mit kezdeni. És mivel érzelmileg érint, így valahol a magaménak is érzem.

De ha ilyen képességeim vannak, akkor miért nem kaptam hozzá értelmezô szótárt is?" stb.

"Nem tudom, miért nem kaptál hozzá értelmezô szótárat. Biztos, hogy totál nehéz lehet úgy élni, hogy megszenveded mások rosszkedvét, meg egyéb érzéseit, meg így átveszed azokat. Kíváncsi lennék, mit lehet kezdeni azzal, vagyis hogyan lehet kezelni azt, hogy mások gondolatainak az érzelmi töltését érzed. Ez azért igen nagy súly neked, azt gondolom, hiszen sokkal többet érzel az emberekbôl, mint az átlag. Meg egyáltalán gyanítom, így nagyon összefolysz másokkal, akár velem is, és nehezebb lehet az én-te elkülönítése. Milyen élmény ezeket így megélned?"          

 "Szar! Hogy alpári legyek. (Bocs!) Nehéz elmondani. Olyan, mintha az én érzéseim lennének. Így úgy is érzem, szenvedem meg. Onnan sejtem, hogy nem az én pakkom, hogy amúgy tök jól érzem magam, és egyszer csak szembesülök az érzéssel. Nagyjából olyan, mintha gyomron vágnának. Da van, amikor csak bekúszik, mint egy nagy szürke szorongásfelhô. Olyankor elkezdem keresni a forrást, és amikor azt mondja, vagy te például azt mondod, hogy minden rendben, nincs veled semmi baj, akkor zavartan téblábolok, hogy akkor mi a baj és kivel, mert velem eddig nem volt semmi, most meg visítani tudnék a szorongástól, fájdalomtól stb. És furcsa, mert ha mégis beszélgetésre sarkallak, akkor el is múlik ez az érzés, mert szavakban, illetve gondolom energiaáramlásban feloldódik a feszültség. És gyanítom, nem bennem, hanem a másik félben. Sokszor a BKV-n jön rám. És ott aztán nincs, akit megkérdezzek, hogy mi a bajod? Segíthetek? Ami még bennem gyanút kelt, hogy valószínûsítem, hogy nálam a kisebb érzésfelhők is felerôsítve jelentkeznek. Vagy azért érzem erôsebben, mert nem az enyém, és nem vezet hozzá egy felfutó érzés, vagy gondolatsor, hanem egyszerre csak hopp, és ott van. És ez felkészületlenül érint. A környezetem amúgy ilyenkor szürke ködösnek tûnik. Hát ennyi az elmondhatatlanról."

"Nem tudom, mit tennék, ha én ilyen érzékenységgel élnék. Mit lehet ezzel csinálni? Meg hogy lehet így jól megélni a világot meg másokat? Meg egyáltalán, hogy lehet így jól megélni az embereket? Hogy van ez az egész?"
"Hát pl. úgy, hogy kimegyek a természetbe, beleülök egy nagy sárkupacba, hanyatt fekszem, és élvezem a napnak fényét, a szél zúgását, a madarak csicsergését. :-) Csak vicceltem. Nem tudom. Még élek. Talán a megoldás mások megértése, az együttérzés stb. És talán tisztában lenni a saját érzéseimmel, fájdalmaimmal, hogy meg tudjam különböztetni mások gondjától-bajától. Másrészt tartok attól, hogy közömbössé válok másokkal szemben. Pedig valószínûleg ez nem lenne így. Nem tudom."

"Tudod, ha egy bogár berepül a lakásba, nem az a bajom, hogy bejött, hanem hogy éhen fog halni, ha nem talál ki. És ez így volt, amióta az eszem tudom. Gyerekkoromban sem csépeltem bottal a növényeket. Hisz fáj nekik. Inkább simogattam ôket. Ha bot kellett, akkor száraz ágat kerestem, és nem törtem le élôt. Amikor beleestem a csalánba, nem haragudtam a csalánra, hogy megcsípett. Teljesen természetesnek vettem a dolgot. Az élet rendje, hogy a csalán csíp, én meg viszketek. :-) És csak társadalmi beidegzôdésként mondom, hogy rossz idô van. De valójában jó az az idô, ami van. És mindegy, milyen az. Még akkor is, ha amúgy megijeszt az ereje. De akkor is csodálatos, mert érzem Isten mindenhatóságát, hatalmasságát, erejét."

"Lehet, jó lenne hozzád hasonló érzékenyeket találnod, akiknél a megértés minôsége más (vagyis közted és köztük), mint a tôled kevésbé érzékeny emberekkel. Talán ôk tudnának segíteni abban is, hogy magadat meg az érzékenységedet hogyan kezeld. Tudod, tippeket adni, mesélni magukról, arról, ôk hogyan csinálják, ilyenekre gondolok. Nekem sokat tudnak adni ilyen beszélgetések, eszmecserék. Csak egy ötlet volt részemrôl."

"Köszi! Jó gondolat!"

Tehát itt tartunk, és az ötlött az eszembe, hogy keresek ilyen érzékeny embereket, és rábírom ôket, hogy beszélgessünk. Próbáljuk megérteni az érzékenységünket, körülöttünk a világot. Találjunk megoldásokat, vagy egyszerûen csak osszuk meg érzéseinket, tapasztalatainkat. Pillanatnyilag nyitok a fórumon egy erre a témára kihegyezett topikot. Ha sikere lesz, és lesz néhány érdeklôdô, kerítek egy helyet, ahol akár havonta összejöhetünk beszélgetni.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat