Csendes tó

Gondolatok egy családkép apropóján

Készítem a Geo legfrissebb számát. Elnézem a nyitóképet, kétoldalas nagy kép. Rajta a Nagy Kékség, s benne áll egy család bokáig, és nézik, ahogy a papa kis vitorlását igyekszik a hullámok tetején megtartani. Az asszony tiritarka ruhában, mindenki más kisgatyában vagy anélkül élvezi a víz hű(s) simogatását. Lábuk alatt a fehér homok valószínűlenül fehér, méltó mementóként az elpusztult korallok emlékének, amik védik, óvják a partokat.
Ennek a családnak ez természetes, mi meg csak vágyódunk utána. Azon gondolkodtam, hogy én, mi itt próbáljuk önmegvalósítani magunkat, míg van, akinek sikerül, van, akinek nem, de alapjában mindenki küzd a fennmaradásért, a megmaradásért. Hamarosan jön a tél, már kicsit őszül, bár ez inkább csak a hajnali párapamacsokból látszik még. Tegnap rádöbbentem, hogy lassan, de biztosan elő kell venni a meleg ruhákat, mert reggelente már fázni fogok. Ők meg közben állnak a kellemes napsütésben, és eszükbe sem jut egy kisgatyánál többet magukra ráncigálni, és mindezt az év 12 hónapjában. Az óceán nap mint nap ad nekik halat, a fák folyamatosan termik gyümölcseiket, és ha nem vágynak hamburgerre és kólára, akkor az életükben minden rendben van. Vajon ők hogyan valósítják meg önmagukat? Hogy spiritualizálódnak? És hogy érzik magukat tv nélkül, autó nélkül, sőt hajó nélkül? Hisz csak egy kis házibarkács vitorlásuk van mindenféle anyagból összevart vitorlával. Nem hiányzik nekik a mindennapi munka, a rohanás, a tülekedés, a zaj, az indulatos társaik? Az irigység, az éhezés, vagy a felhalmozás? Tv, DVD, számítógép, mozi és pláza? Nem hiányzik nekik a türelmetlenség, az irigység, a kosz és a bűz, a durvaság és közöny? Mi van a lelki sérüléseikkel, a gyermekkori traumákkal, a felnőttkori sérülésekkel? Mikor mennek pszichológushoz? Nem hiányzik nekik a stressz? Az urbanisztikus népbetegségek? És ha mindez nem hiányzik egy embernek, ha a tv vibrálását le tudja cserélni a tábortűz esti fényére, ha az autót le tudja cserélni gyaloglásra, ha az önmegvalósítást alapvető földi nyugalomra cseréli, akkor miért is élünk itt? Miért nem költözünk ilyen idillikus helyre? Hisz arrafelé kicsi a népsűrűség. Vagy ha ez már nem megy, akkor miért nem cseréljük le mi is ezt a sok zűrzavart arra a békés nyugalomra? Tudom, ők nem lecserélték, csak nem vették fel. Valamiért őket vagy elkerülte a nyugat lelket gyilkoló idiotizmusa, vagy ősi bölcsességüket használva elutasították. És így-úgy, de végül is úgy látszik, nem hiányzik nekik az, ami után mi honvágyat érzünk egy hét nyaralás után. Valahol az értékrendünk felborult, és valódi magunk helyett minden hamis, ál, értéktelen, elfedő és lenyomó, és egészségtelenítő és betegítő, és idegesítő és stresszelő és, és... fontosabb.
Elnézem a nyitóképet, kétoldalas nagy kép. Rajta a Nagy Kékség, s benne áll egy család bokáig, és boldogok...

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat